Dan Brown és a múzeumi technológia szárnyalása I.
Avagy micsoda újdonságokkal találkozunk Robert Langdon professzor kalandjain kersztül
Egyszerűen odavagyok és vissza Dan Brown könyveitől, mint ahogyan (ha jól sejtem) még rajtam kívül oly sokan. 2018. február 6-án jelent meg magyar nyelven kis hazánkban a legújabb kötet, melynek címe Eredet. Hirtelen mindenkinek egy Di Caprio film jut erről a címről az eszébe, de gyanítom Mr. Brown eddigi munkásságából kiindulva, semmi köze nincs hozzá. Bevallom, ezt persze nem tudom, mert még a könyv elején járok, sőt, kövezzetek meg, de még a filmet sem láttam Leo-val. Azt hiszem, megvan az esti programom, valószínűleg meg is nézem.
Na de, a könyv...
Rögtön előjegyeztem rá, amikor megtudtam, hogy érkezik, s már a megjelenés napján át is vettem nagy örömömre. De jött a bánat: rengeteg munka, nulla szabadidő, ergo nulla olvasás. A bordó "kis" könyvecske (573 oldal...nekem ez tényleg kicsi) a tegnapi napig várt türelmesen, hogy a gazdája a kezébe vegye, s egy újabb kalandot, sok-sok órányi flow érzést adva végre elolvassa. Szeretek olvasni, de azért még én sem vagyok annyira durva, hogy máris elolvastam volna, így hát nem is a könyv ismertetéséről szeretnék írni, hanem arról, hogy már az elején micsoda forradalmi dolgot olvastam benne a múzeumi technikákkal kapcsolatban.
Nos, a könyv cselekménye szerint Langdon a bilbaói Guggenheim Múzeumban jár, ahová titokzatos eseményre hívják meg, melyet nagy titok övez, s egykori tanítványa szervezett, bizonyos Mr. Edmond Kirsch. (Nem szeretném lelőni a könyv részleteit, de egy-két dolgot muszáj leírnom, mert máshogy nem érthető a technika.) Kirsch egy eszméletlen lángelme, jövőkutató és valódi technikai zseni, és persze kitalált személy. Az eseményen előadást kíván tartani (s erről ennyit mondok), de előtte a meghívottak körbejárhatják a múzeumot. De nem akárhogyan tehetik ezt meg! (És itt jön a lényeg, a jövő múzeumi tárlatvezetése!)
A látogatók mindegyike kap egy fejhallgatót, mely persze nem egy hétköznapi darab. Kirsch tervezte, s Beethoven felfedésén alapul, miszerint az emberi csontok vezetik a hangot, vagyis inkább a rezgéseket, s ezáltal képeznek hangot a fülben. Nem kell semmilyen horrorisztikus dologra gondolni, a lényeg, hogy a hagyományos fejhallgatóval ellentétben a kis párnácskákat nem a fülre, hanem az állkapocs és a halánték közötti területre kell helyezni. Az ideérkező rezgéseket továbbítja az állcsont a fül felé, ahol hangokká képződnek, s gyakorlatilag olyan érzése van az embernek, mintha a fejében szólalna meg egy hang. Zseniális!
Btw: Beethoven megsüketülése után ugyanezzel a technikával zongorázott, mégpedig úgy, hogy a zongorához fémrudat illesztett, s ráharapott, ezáltal "hallhatóvá" vált számára a zene - tudjuk meg a könyvből.
Eddig oké, technikai újítás, wow! Na de eddig igazából a múzeumi tárlatvezetés szempontjából csak a hűha érzés és a modern kütyük lenyűgözése valósult meg. DE! A valódi újítás csak ezután jön: a fejhallgató minden látogatóra testre szabott, mindenki névre szólót kap, azaz tisztában van Kirsch azzal, hogy a viselője kicsoda és mivel foglalkozik, mennyit tud a tudományokról, művészetekről. Ehhez mérten minden látogatóhoz "külön tárlatvezető" is párosul, aki valójában egy gép mesterséges intelligenciával, és a fejhallgatón keresztül kommunikál a látogatóval. A kütyük mikrofonnal és GPS-szel vannak ellátva, így a "személyes guide" pontosan tudja, hogy éppen melyik műtárgyat látja a látogató, s dialógust folytatnak egymással arról és értelmezéséről. Gyakorlatilag túlmutat a megszokott tárlatvezetésen, hiszen csak "ketten" vannak, így olyan kérdések is elhangzanak, melyek talán a kérdezőben ragadnának egy csoportos látogatás esetén. Ezáltal még érthetőbbé, személyesebbé válik a műtárgyak és a művészet értelmezése. Na kérem, EZ maga a jövő múzeumi technikája! És természetesen piros pont jár Mr. Brownnak, mert hát hol is mutatna be ilyen technikát az ember fia, ha nem a világ jövő múzeumaként is definiálható Guggenheim Múzeumban.
És nehogy azt higgyétek, hogy itt le is álltam, természetesen utána olvastam a csontvezetéses fejhallgatónak: és LÉTEZIK! Sőt akárki megvásárolhatja már Magyarországon is, pl. az amazonon 50-100 euróért rendelhetjük meg a legtöbb típust, de a magyar webáruházakban is található néhány példány a legismertebb márkából, az ún. "AfterShokz"-ból. Itthon 20-30 ezer forintot kérnek érte.
Sajnos arról viszont nem találtam információt, hogy használnak-e ilyet múzeumokban, illetve valóban próbálkoztak-e ilyen jellegű tárlatvezetéssel bárhol a világon. Amint tudomásomra jut, hogy bárhol volt-e rá példa, rögtön megosztom Veletek! Egyébként sportoláshoz kifejezetten ajánlott.
Érdekessé egyébként, hogy a csontrezgéses technikák alapulva Drezdában a Brühl-teraszon a fémkorlátra könyökölve, s befogva a fülünket az 1945.02.13-i bombatámadás hangjainak szimulációját "hallhatjuk".
És ami még hihetetlen, de igaz, hogy valóban létezik már a mesterséges intelligenciával rendelkező gép. Gyakorlatilag bármire tud válaszolni a "robot", s teszi ezt emberi hangon, effektusokkal és gesztusokkal úgy, hogy az ember nem feltétlenül ismeri fel, hogy nem emberrel beszél. Egyre több helyen használják, többek között nálunk is megjelent már kezdetleges formájában pl. a Telekomnál is (ez itt nem a reklám helye). A gép nem egy betanult, vagy felmondott szöveget mond, hanem gondolkodik. Elképesztő, nemde?
Na, remélem meghoztam a kedvet az olvasáshoz és a múzeumba járáshoz, netán Spanyolországhoz is! Én idén kétszer is meglátogatom ezt a csodás országot, igyekszem onnan is írni Nektek. Garantálom, nem maradok ott sem múzeum és műemlék nélkül!
Szép vasárnapot mindenkinek!
