Frida Kahlo kiállításkritika
A magyar múzeumi világ egyik legnagyobb dobása 2018-ban kétség kívül a Frida Kahlo kiállítás, amelyet már hónapokkal a megnyitó előtt elképesztő érdeklődés övezett.
Ennek fő oka az, hogy először láthatóak a világhírű művésznő festményei Budapesten. A másik fő ok, hogy egy annyira meghatározó személyiség, aki nélkül talán nem lenne a jelen nője az, aki. Olyan mérhetetlen hatással volt művészete és jelleme a XX. század, sőt a XXI. század nőire, hogy valóságos kultusz épült ki köré, s szinte neve egybefonódott a feminizmus szellemével. Kissé megborítva a kiállítás bemutatásának sorrendjét, itt hirtelen ki is térnék rá, hogy annyira jelentősnek tartották a kiállítás szervezői is a Frida-kultuszt, hogy az utolsó etap gyakorlatilag erről szól. Rózsaszín háttéren (mint a nőiesség nemzetközi színe) jelennek meg kollázs szerűen a falakon a Frida Kahlo ihlette tervezők ruhái, fotósok portréi, hírességek "fridai" megjelenései, illetve utcai művészek falfestményei. És természetesen néhány mai festőművész műve, melyekre óriási hatást gyakorolt a kultusz megtestesítőjének munkássága.
Tehát ez az a kulturális esemény, amely 2018-ban felkavarta a magyar művészeti világot, s tízezreket sarkallt arra, hogy hosszú sorokban álljanak a Galéria előtt a belépőjükre várva. Az alábbiakban ezt a kiállítást szeretném szakmai szemmel bemutatni Nektek, s arra biztatni, hogy a hátralevő bő egy hétben feltétlenül álljatok be abba a sorba, ha eddig még nem tettétek!
Fontosnak tartom először is leszögezni, hogy maga a kiállítás könnyen megtalálható, hiszen a Budai Várpalotához közeledve egyértelmű transzparensek igazítják útba az érdeklődőket a bejárat felé. Valamint a Galérián belül is könnyedén feltalálhatjuk magunkat: egyszerű, könnyen értelmezhető és jól olvasható irányítótáblák a ruhatárhoz és a kiállításhoz.
A belépőjegyeket előre is megvásárolhatjuk, így nem kell kiállni a pénztárak előtti hosszú sorokat, ugyanis online jegyeseknek külön bejáratot biztosítanak. Amennyiben ott kívánjátok megvenni a jegyeket, érdemes időben odaérkezni, hiszen rengetegen szeretnének bejutni. Jó hír viszont, hogy rendkívül gyorsan halad a sor, egyszerre három pénztár is működik. Köszönet és elismerés a pénztárnál ülőknek! Én hétköznap munka után érkeztem (17 óráig vannak nyitva a pénztárak), nem volt előre megvett jegyem, kb. ötvenen állhattak előttem, és mindössze 10 perc alatt a ruhatárban voltam kezemben a jegyemmel.
A kiállítás bejárata mellett mindkét oldalon a plakátja díszeleg és hívogatja a látogatókat. Mivel (nagyon okosan) üvegajtó választja le a termet a folyosóról, ezért rögtön belátunk a kiállítás "előszobájába", ahol csupán egy Fridáról készített néhány másodperces mozgókép látható a sötétségben. Ezzel felkelti a néző érdeklődését és arra ösztönzi, hogy lépjen be ezen az üvegajtón. Az első teremhez lépve rögtön egy Fridától származó néhány soros idézet olvasható, amelyben magáról beszél. A kiállítás összes termében találunk tőle, illetve róla szóló idézeteket, melyek közelebb engednek a művésznőhöz. Hangulati elemként aláfestő zene hallható, amely rögtön Mexikóba repít minket. Nem találtam meg kiírva, hogy mi hallható (persze attól lehet, hogy ki van írva), de a stílusból ítélve én mexikói siratót véltem benne felfedezni. Ez megadja az alaphangulatot, ami végigkísér az egész kiállításon. Nem véletlen a komorság hangulata, hiszen Frida gyakorlatilag egész életében szenvedett gyerekkori betegsége, illetve balesete miatt, s ennek következtében lett festő is.
Mindegyik teremnek meghatározó egyértelmű színe van, ahhoz kapcsolódóan, hogy miről szól a terem. Az első szoba vezető színe a sötétzöld, amely az igazi mexikói zöld színt adja vissza. A terem baloldali falán egymás mellé párhuzamba állítva olvashatjuk egy idővonalon Frida Kahlo és Mexikó történetét, életútját, melyet helyenként fotók színesítenek Fridáról és életéről. A terem jobboldalát Frida képe és a kiállítás címe tölti be. A bejárathoz közeli hátsó falon egy rövid mozgókép összeállítás látható Mexikóról, valamint a kiállítás kezdő felvezető leírása, amelyben összegzik Frida munkásságát és előrevetítik a kiállítás tartalmát. A második terembe lépés előtt a talán leghíresebb Frida alkotás látható, a Törött oszlop. A festmény mellett a magyarázó felirat részletes, de lényegre törő, a betűtípus könnyen olvasható, azonban én nagyobb betűméretet is el tudtam volna viselni, viszonylag közelről lehet jól elolvasni. Ez jellemző az összes festmény és műtárgy magyarázó szövegre. Az átjáró baloldalán egy újabb mozgókép felvétel Fridáról, mely már nagyobb betekintést mutat életébe.
A második termet a mustár sárga szín uralja, amely a festészetének kialakulását kíséri végig. Itt már a festmények, vázlatok, és a Fridáról készült fotók veszik át az uralmat a szöveges leírásoktól. Bőven kifejti a terem, hogy hogyan jutott el Frida a festészet világáig, s bemutatja a legjelentősebb korai korszakára jellemző alkotásait, s elemzi azokat, kifejti a Frida-festészet jellegzetességeit. Ebben a teremben a kedvenc műtárgyam az a portré, melynek hátoldalán Frida saját önarcképének vázlata található. Nagyon ötletesen úgy állították ki, hogy mindkét oldala látható ennek a festménynek, s olyan mintha egy ablakon áttekintve leshetnénk be a portré mögé.
A harmadik terem vörös színe Frida fájdalmairól beszél, annak mélységéről, s egész életét átfogó jelentőségéről. Itt már a betegségeihez köthető és az ebből következő eseményekből ihletett művei láthatóak. Véleményem szerint ez a leginkább szívszorítóbb, érzelmileg legnyomasztóbb etapja a kiállításnak. Betekintést kapunk a művészi tehetség hátterébe, a kiváltó okok sokaságába, s egy kicsit beleérezzük magunkat helyzetébe, párhuzamot vonunk a saját életünkkel. Nagyon megindító. Bár már sok kiállításon jártam a világ számos pontján, ilyet még sohasem éreztem, életemben először könnybe lábadt a szemem egy festmény értelmezése közben. Érzelmes embernek tekintem magam, de ez volt az első ilyen élményem, amely nagyon furcsa érzéssel töltött el. Mégis pozitívumként könyvelem el a kiállítás összegzésében, mert ez az a muzeológus munka, ami miatt a szakmabeliek ezt a hivatást választják. Hiszen ez ennek a szakmának a szépsége és hitvallása: átadni tárgyakon keresztül, hangulati elemek segítségével egy érzést, egy történetet, egy eseményt. Ez itt megtörtént.
A negyedik teremben Frida kapcsolatát ismerhetjük meg szeretett hazájával, Mexikóval, melyet a kék szín ábrázol. Az ehhez köthető festményeken kívül néhány mexikói régészeti leletet is láthatunk, mely az ősi kultúrájukba enged betekintést. Rendkívül kedvelte az ősi, spanyol hódítás előtti Mexikót, s ehhez kapcsolható nemzeti festészete is, valamint stílusa, öltözködése. A terem legmeghatározóbb része a szinte oltárrá emelt fal, melyen két kőmaszk között A dadám és én kép sugározza be a helyiséget. Falba rejtve, illetve különálló vitrinben találhatóak a régészeti leletek. Az elhelyezésük minden követelménynek eleget tesznek, azonban véleményem szerint a falba süllyesztettek magyarázó szövege messze van a vitrinektől. A mellette levő falon kaptak helyet, amely következtében vagy utólag olvassuk el, mit láttunk, vagy oda-vissza lépegetünk. Ez egy picit felbontja az egyensúlyt. Ami még feltűnt, hogy a különálló vitrin tetején állt a por, ami másnak is szemet szúrt, ugyanis néhány látogató ott hagyta kézjegyét benne. Ami valahol bájos is, mert hozzátehettek valamit a kiállításhoz.
Az ötödik terem a "Viva la vida" elnevezést kapta, mely Frida szlogenjének is tekinthető. Valahol ebben egy beletörődést is érzékelünk sanyarú sorsa ellenére, de ugyanakkor az élni akarás vágya is benne van. Ebben a teremben a sötétszürke falakon a festőnő csendéleteit, növényi és állati ábrázolásait vesézhetjük ki. A festmények és vázlatok magyarázatai rendkívüli részletességgel mutatják be a festményeken szereplő gyümölcsök, növények, állatok és Frida életének pontjai közötti párhuzamokat. Személy szerint én nagyon kedvelem az ilyen elemző stílust, mindig van ilyenkor egy-egy "aha-érzése" az embernek.
A hatodik, s egyben a Fridamania előtti utolsó terem Frida szerelmi életét taglalja. A fekete szín először meglepőnek tűnik, de megismerve románcai történetét beigazolódik, hogy ismét jól választottak színt a kiállítás szervezői. A férje mellett megismerhetjük gyerekkori szerelmét, valamint titkos szeretőit is, melyek között magyar származású is található (Muray Miklós fotográfus), mely magyar múzeum lévén persze több helyen is hangsúlyt kap. A kis mozgóképek, szerelmes levelek, fotók mellett idézeteket is olvashatunk Fridától, melyet férjéről Diego-ról írt, valamint egy kisebb filmet is láthatunk a terem végén, amelyben Diego-ról beszél a festőnő, melyet természetesen magyar szinkron is követ. A kivetítő köré Frida leveleit, rajzait tették, amely keretet ad a vászonnak és a filmnek. Itt található néhány pad, ahová leülhet megpihenni a látogató miközben a filmet nézi. Az egész kiállításban csak itt kapott helyet pihenési lehetőség, de nincs is rá máshol szükség, mert bár sok látnivaló van a kiállításon, mégsem olyan hosszú, hogy igényelné a látogató a leülést.
A kiegészítő teremhez átvezető folyosón, mely egyúttal lezárja a Frida Kahlo kiállítást is, egy rövid írás olvasható arról, hogy Frida hogyan kötődött a magyarokhoz, a magyarsághoz, mely Édesapján keresztül érhető el, így itt kapott helyett a róla készített portréja. Végezetül a kiállítás szervezőinek névsorát követően az utolsó mozgókép szó szerint bezárja előttünk vagy inkább mögöttünk az ajtót, melyen Frida mosolyogva, búcsúzva bezárja ajtaját.
Innen lépünk át a Fridamania terembe, melyet feljebb részleteztem.
Összességében elmondható, hogy egy hangulati kiállítást tekinthetünk meg a Magyar Nemzeti Galériában, amely mély érzelmi és egyben magas szintű művészeti tartalommal bír, ahol feltárul előttünk Frida Kahlo, az egyik leghíresebb női festőművész személyiségének és munkájának jelentősége. A készítők ehhez nagyon jól használták a színeket, a világítás technikát. Jól választották meg a termek, információk és tárgyak befogadhatóságának mennyiségét, s úgy vélem kellő mennyiségű és minőségű modern múzeumi technikát alkalmaztak.
Lezárásként szeretném ajánlani a kiállítás finisszázs programját, melyről részletesebben itt olvashatok.
Ha pedig már láttad, de nem tudsz betelni Frida képeivel és személyiségével, akkor játssz a MNG-vel, és nyerj egy hétvégét Párizsba, ahol szemügyre veheted a Kahlo életmű további darabjait! A játékot itt találjátok!
----------------------------------------------------------------------------------
